Waldorf álom

(fikciós mese)

Emberünk ébredezni kezd, mikor a nap első sugarai az arcát érintik. Hogyan aludhattam el ilyen hirtelen- gondolja, majd lassan feltápászkodik a mély gazból. Hogyan keveredtem ide, hol vagyok egyáltalán?- mormolja maga elé. Jé! Ez az „útelágazódás” még nem volt itt, mikor… mikor is? Na mindegy! Lássuk hol vagyok!? Ez itt egy kereszteződés, innen indulhatok balra, jobbra… szemben milyen ezüstösen csillog az a hegy! Olyan ismerős! Ja persze, persze, de… mégsem olyan, mint… volt…

Hú ez meg mi? Ezt az utat mikor újították fel? Tegnap még nem ilyen volt! De hát ez a kereszteződés sem ilyen volt! Mi ez az új út? Hová vezet egyáltalán? Nézd már egy ipartelep! De mekkora. Ez aztán onthatja a pénzt a falumba, ha odatartozik egyáltalán! Amott meg lakóházak vannak! Ezek sem voltak itt még mielőtt… Hol is vagyok? Hol is vagyok? Ez nem lehet! Ott a hegy felé olyan ismerős a táj, legjobb lesz, ha arra indulok el.

Hú de messze van. Jaj, de jó! Ez a Kápolna. Jó helyen járok! Ott a helységtábla! De fura! …dorf ..ilisbo…je..! Mi a …! Mi a fene van itt?

Na most már jobban látom: Waldorf, Dilisborosjenő?

– Hé jóember!- kiált hősünk az első szemben jövőnek. Mi van itt? A húsvéti nagy locsolkodás után, valószínűleg elaludtam itt a határban, aztán meg mire ébredek? Az eddig földútként szolgáló Átkötő út mellett? Le van aszfaltozva! Bár elég kátyúsnak tűnik! Ha jól láttam a Bécsi út felé kanyarog egy tegnap még nem létező ipartelep és lakópark mellett! Aztán jövök a falum felé és mit látok? Waldorf-Dilisborosjenő! Tud segíteni?

– Hát persze!- mondja a lakó. Nem lepődök meg a kérdésein! Biztos maga is 2018-ból jött! Naponta vannak ilyen jelenségek a faluban. Először nem értettük. Azt hittük kísértetek járnak vissza a régi Weindorfból, de aztán rájöttünk, hogy valami időrés van itt az egykori keresztnél. aki ott alszik el, itt ébred! Most 2050-ben már másképp mennek ám itt a dolgok!

– Ne mondja!-szólt hősünk. Bár én sem lepődök meg. Mindig is szerettem a scifit! De mondja már, mi ez a Waldorf.  Az időtörés előtt még Weindorf volt a neve drága falumnak!

-Ja Uram! 2020 nyarától olyan változások voltak itt, amit jobb is, ha átugrott! Az egész települést, tokkal vonóval átjátszottuk a Waldorf Alapítványnak. Most már Waldorf óvoda, iskola, gimnázium, főiskola, egyetem, biorobot gyár is van itt, így másnak nem jut hely, akkora volt az igényük. Ezért mindenki kiköltözött a Külső településrészre, meg a Budai Tégla újra nyitott agyagbányájába. Sokan ott vájtak maguknak barlangot. A drága jó örökösök jóvoltából, jópénzért… Most onnan nógatják az önkormányzatot, hogy ez meg az legyen, mert most már nekik is terhes a sok kátyút kerülgetni ezért folyamatos House partykkal szórakoztatják magukat. Már én is megőrülők tőlük… Még jó, hogy az Átkötő út megépítését nem tudtuk megakadályozni, mert így nekem sem kell akkorát kerülnöm, ha beakarom hozni a dédunokámat az oviba!

– Miért? Mag is ott él?

– Ja- mondja lakonikusan a nagyszakállas öregember.

– És, hogy hívják Bátyám? -kérdi az időtörött.

– Már csak TÉBÉ-nek szólít mindenki, mióta…