Van itt pénz! 2.
Folytatódik a választáskor a 2097 Egyesület jelöltjeit, polgármesterét támogatók kifizetése és az eddig ellenállók „bűvkörbe” vonása Pilisborosjenőn.
Ennek jelei a legutóbbi ZSFR-ben és testvérlapjában a Pilisborosjenői Hírmondóban is jól nyomon követhetők. Színes, színvonalas, riportnak álcázott mézesmadzagokkal próbálják, ha más nem látszólag az ő oldalukon kiállóként bemutatni a jobb sorsra érdemes pilisborosjenői lakókat, vállalkozókat. Lassan nem lesz a faluban olyan ismertebb lakó, aki nem szerepelt még ezen lapokban. Úgy látjuk az a célja az önkormányzatnak, hogy minden média felületet kihasználva az egész falut, tokkal vonóval a 2097 Egyesület és testületének támogatóiként mutassák be. Az eddig jól működő közösség bedarálásáért, a régi közösség tagjaiból az új testület liberális „értékeivel” nem teljesen tisztában lévők áttérítéséért, az új közösségbe való beolvasztásuk érdekében végzett média-aknamunkát, meg kell mondani, jól végzik. Az más kérdés, hogy a média lufi egyszer úgyis ki fog pukkanni. Már most érzékelhető némi „nyomásvesztés”.
Ezen két lapot olvasva úgy tűnhet, minden rendben van, a falu vezetése kiválóan ellátja feladatát. A kommunikáció jeles! A semmi kommunikációja! Csak körül kell nézni a faluban. Mindenütt szemét, kátyú, a lepusztulás jelei láthatók. A pozitív, a falu fejlődése szempontjából lényeges hírek, a tényleges műszaki fejlesztések, feladatok elkezdési és határidejének közlése azonban nem lelhető fel a helyi lakáj médiában. Az önkormányzati sajtóban meglebegtetett fejlesztésekből várhatóan sosem, vagy csak késve lesz valami, ha lesz egyáltalán. Az eddigi sikerként kommunikált eredmények jó része az előző ciklusban végzett munka gyümölcse. Például a közvilágítás korszerűsítés.
Az új fejlesztések, mint például az focipálya átépítés teljesen felesleges ténykedés, mivel a helyén volt már egy pálya. Pár évig csak kibírtuk volna azzal… Most, ha igaz, MLSZ pályázatból épül (át) a pálya. Ez sem olyan fényes eredmény, mivel lesznek időmegkötések a pálya használatát illetően. Magyarul, nem a miénk lesz 15 évig, hanem az MLSZ mondja meg, hogy mikor nincs szüksége rá. Aztán meg építhetjük megint újjá, ki tudja milyen forrásból. Amúgy biztos szép és jó lesz a pálya. Örülni fognak a gyerekek, sportolni vágyok. A cirkuszt kenyeret kifejezésből a cirkusz már megvalósult… vagy megvalósulni látszik. Ennek vannak egyéb jelei is.
Egyébként a történelem ismétli önmagát. Most a Waldorf iskolát tornateremmel adhatnánk át az alapítványnak, ha a Községvédő (?) Egyesület képviselői (2002-2006) nem fúrták volna meg egy kisebb, teremfocira kevésbé alkalmas méretű tornateremre elnyert pályázatot, mondván, jobb lenne egy nagyobb. El is bukták! Azóta sincs tornatermünk…
Fentebb úgy írtuk, folytatódik a kifizetés! Tehát nem új jelenséggel állunk szemben. Már a választást megelőzően, mikor „megszületett” a ZSFR propagandakiadvány bőven találhattunk ilyen beszélgetéseket, beszámolókat a lapban. Azóta is így van! Mellettük, lassan lenyomták a falu torkán ezen médium segítségével (is) a Waldorf iskolát. Megemésztetik velünk, hogy nem épül meg az Átkötő út, ezért nem lesz könnyebb az átjárás ezen út hiányában a Külső településrészre és vissza. Ennek folyományaként a vízelvezetés sohasem fog megoldódni a Tücsök utcában, mert nem lesz rá több száz milliónk. Most (nekünk ingyen) megépülne az út és a vízelvezetés is. Az országosan is sikeres helyi cég, mely 50-100 millió körüli adóbevételt hoz-hozna falunknak a távozását fontolgatja, amennyiben nem tud fejleszteni, bővülni a faluban az Átkötő út elmaradása miatt. Az önkormányzat másképp gondolkodik. Jó lenne ismerni az érveiket.
Már most tapasztalható a Waldorf iskola területén, amitől a környékbeliek tartottak, nevezetesen a visszatért gyerekzsivaj. Egyelőre valószínűleg a nyári szünidőnek „köszönhetően”. Mi lesz ősztől, amikor újra iskola fog itt működni. A kert nagy hirtelen elkezdett átalakítása (mindent át kell alakítani?) megtorpant. Érthetetlen, hogy miért kellett olyan nagy elánnal szétbombázni a meglévő udvart?
A lapokra visszatérve: Mi lesz, ha elfogynak az érdekes, ismert arcok? – kérdezhetnénk. Kezdik elölről… úgyis könnyen felejtünk! Tényleg?