A Völgy regéje

A Völgy regéje

Hol volt, hol nem volt… még talán a Föld sem volt! Sőt még a 2097 Egyesület és szakértő gárdája sem létezett sehol… Aztán teltek múltak az évmilliárdok és, kialakult a Föld s aztán, persze jó pár évvel később: a Völgy!

Olyannyira szépre sikeredett ahogy az Úristen  megteremtette, hogy az emberek is szemet vetettek rá. A hegyoldalon verejtékes munkával szőlőt műveltek, a Völgybe hasznos jószágokat hajtottak évszázadokon keresztül , mely virágos zöld gyeppel várta lakomára az állatokat.

Sokáig rendben is volt minden, de aztán komor fellegek jöttek.  Pestis és filoxéra jajszavai, majd csatazaj törték meg  a völgy csendjét. Később török maskarás hordák rohamozták meg a hevenyészve a Völgybe épített váracskát, dirregtek-durrogtak ahogy lerohantak a világos mezőkön.

Odáig fajult a dolog, hogy a zavaros idők alatt a  Völgy elvesztette gazdáit. A szőlők elpusztultak, az állatok is elhagyták a legelőket. A Völgy virágzó rétjeit szúrós bózót váltotta föl, majd sétálgató, bámészkodó emberek hada lepte el. A Völgy szelleme azonban összezavarta őket és össze vissza kezdtek bégetni. Az egyik a réteket és az állatokat sírta vissza, a másik szabadon akart kószálni, a harmadik úgy viselkedett mintha az övé lenne a Völgy, a negyedik úgy gondolta, hogy mindenki más elől el kell zárni a Völgyet, amit csak ő látogathat.

Aztán végül jött egy ember aki megértette a Völgy szellemét. Megértette, hogy ahhoz, hogy a Völgy visszanyerje virágzó mezőit el kell zárni a birkák elől és segítségül kell hívni az állatokat a kecskét, a tehenet és a lovat, hogy segítsenek visszaállítani annak zöld csodáját.

A rege szerint ez sikerült is neki és boldogan élt családjával és állataival az újra virágzó Völgyben, és az emberek is megértették, hogy a Völgyet velük szemben, értük kell védeni …