A lovaglás művészete

A lovaglás művészete és annak fortélyai

Motto: Nem értek a lovakhoz!

Nagyszerű sport a lovaglás! A gyönyörű méneken -látszólag- repül az ember, olyan könnyűnek tűnik az egész művelet. Ráadásul, jó nagy a „körítés” hozzá, van, akit ez vonz. Először is kell maga a ló, aztán istálló, ellátó szakember (istállófiú) szerszámok, futtató terület, állatorvosi ellátás. Ha versenyeztet az ember, ilyen-olyan nevezési díjak, szállító eszköz, s lehetne még sorolni. Az ember éppen ezért csak akkor fog hozzá ilyen szép, de költséges dolgokhoz, ha egy, van hozzá pénze, kettő, affinitása, három kellő eltökéltsége, négy, előképzi magát, ezért érteni fog a lovakhoz, mikor belekezd.   

Mégis van, aki -mindenféle előélet nélkül- egyszer csak olyan dolgokba fog, melyekhez addig nem igen mutatott sem érdeklődést, sem képességet. Valahogy kipattan az agyából, hogy márpedig én helyi politikus leszek valahol. Munkáját feladja. Elkezdi építeni új jövőjét.

Kiválaszt (ha Ő választja ki…) egy helyes kis falut. Lehetőleg egy nagyváros környékén, hogy azért ne szakadjon el nagyon a régi életterétől. Mert van, ami oda köti még. Vesz egy szép kis házat a kiválasztott faluban. Nem nagyot! Az hivalkodó lenne! Lehetőleg nem eldugott helyen. Ha lehet a faluközpontban, vagy annak közelében. Így több helyi illetőségű, potenciális választópolgárral találkozhat nap mint nap. Beköltözése után, már az első hónapokban belép mindenféle helyi egyesületbe, amely felveszi. Ha nem, akkor alakít egyet, kettőt, az felveszi. Persze létrehoz mindenféle egyéb propaganda terméket. Él a modern eszközökkel. Facebook csoportot, weboldalt, helyi újságot hoz létre. Aktivista képességeit kihasználva szervez mindenféle akciókat. Szemétszedés, faültetés, stb. Látszólag a falu megmentőjeként lép fel minden fórumon. Tudja, ezt sokan szeretik. Főleg az újak, akik nem tudják, hogy ott egyáltalán nem kell megmenteni a falut! (Maximum Tőle! De ezt még nem tudják. Majd megtudják…) Lapjában megkísérli magához édesgetni a régen ott élőket, s persze az újakról sem feledkezik el!  Megpróbálja elhitetni magáról, hogy nagyon érdekli a falu múltja és a régen ott élők történelme. Csak egyről felejtkezik el végig, hogy arra is képezze magát, ami a célja, a falu vezetésére! Hát majd beletanulok! -gondolhatja.

Szóval, mikor ezeket a szükséges dolgokat mind felépítette indul a mandula! A faluban eltöltött röpke időszak alatt megismert hozzá hasonló gondolkodásúakból képviselőcsapatot alakít, s közhírré teszi én leszek a polgármesteretek! (Ez kritikus pillanat! Sokak kegyéből kiesik. Ja ezért csinált mindent?!)

Hogy nehogy egyedül kelljen elvinnie a balhét, ha felsül, lesz kire kennie. Erre is jók az általa nagyon meghirdetett „több hatalmat a népnek”, „vonjuk be az embereket is”, „ne szülessenek döntések az emberek megkérdezése nélkül” használt szlogenjei. Ti döntöttek így!- mondhatja majd.

A siker elmaradása esetén, vagy ha rájön, hogy nagyobb baja is lehet belőle, visszatér a városba, ahol újra a régi életét kezdi élni. Egy ólmos téli hajnalon kipattan fejéből bukásának oka: Ja! Nem értek a lovakhoz!

Hát ez az!

(Akinek nem inge, ne vegye magára!)