(J)Óév búcsúztató

Kedves pilisborosjenői Barátaink!

Így, év vége felé különös érzelmi hangulatba kerülhet az ember. Elég, ha csak néhány percet a Retro rádiót hallgatja valaki, máris elöntik a régi szép idők emlékei. Az is lehet, hogy a tűnő fiatalságunk fájdalma, de lehet, hogy a dalok, egykor még színvonalas szövegei, érzelmes dallamai, nagyszerű hangszerelésük váltja ki az emberfiából a könnyekig való meghatódást. Az is lehet, hogy mindkettő…

Ha szűkebb pátriánk, Pilisborosjenő felé közelítünk ezekből a felső regiszteren lévő érzelmekből már egészen más a helyzet. Igaz, ekkor is sírni lenne kedve az embernek, de egészen más okból. Az elmúlt 20-30 évre visszatekintve, voltak az előrehaladásra példák, de sajnos a visszacsúszásra, helyben járásra is kellett áldoznunk életünk galaktikus méretekhez mért szösszenetnyi hosszából. Most, 2019-ben bő két hónapig ez utóbbit a Nagy Semmit és az év nagy részében az eredményekben gazdagabb időket éltünk meg.

Ha időarányosan összevetjük az év első kilenc hónapjának eredményeit és az utolsó két hónap tehetetlenségét, még akkor is elképesztő az aránytalanság, ha a hiányzó egyhónapot odadobjuk az ebeknek, mondván, át kellett venni a „bringát”, be kellett járatni a gépezetet, össze kellett állni, azért nem történt semmi. A „tanulni kell az önkormányzati munkát” kifogást ebben az esetben nem helyénvaló használni, mivel az erre önhivatott emberekben kéne annyi tisztességnek lenni, hogy addig nem kandidálnak egy ilyen feladatra, amíg kellően nem jártasok benne… Ráadásul 100 fő körüli „tanácsadó” segíti (?) munkájukat!

Könnyű helyzetben vagyunk, ha az előző ciklus eredményeit és az új időszak elejét kell összehasonlítanunk. Ugyanúgy könnyű helyzetben, mint az új testület lett volna, ha nem a „csontvázak” keresésében, a források hiányának híresztelésében, és nem utolsó sorban a pozíciók pártreferencia szerinti elosztásában és a ténylegesen 240 millió forint kasszában lévő pénz sajátjaik részére történő kifizetésében merültek volna ki, hanem átvették volna a Küller Jánosék által már előkészített feladatokat, és elszámoltak volna az elszámolandókkal.  Ha csak ennyire képesek a szakértők hadával rendelkezők, hogyan tudott az előző ciklus testülete mégis kiemelkedő eredményeket elérni egy rakat segítő nélkül? Márpedig az eredmények, tények makacs dolgok! Persze, minden félre lehet magyarázni. Akkor, ha ez a cél, de ebből csak egy dolog jöhet ki: az eredménytelenség, csúfos bukás, mint ahogy a Paksi féle testület járt! (Hasonló támogató körük volt, a most visszatért ismerős arcokkal, mint a 2097 Egyesületnek! Most már nem is annyira a háttérben, hanem nyíltan készülnek a cselre…! Lásd a Pilismedence honlapján: Panama!)

Pilisborosjenőn 2019. október 13-án nem számított az elvégzett munka, a kimagasló eredmények sem késztették a választókat arra, hogy a folytatás mellett döntsenek. Hallani ezt, azt, hogy több száz állandóan nem itt lakó szavazott itt. Úgy 300-400-an lehettek állítólag. Akkor is van még legalább háromszáz ténylegesen itt élő LAKÓtársunk, akik valamilyen okból jobban hittek a sehonnan érkezőknek, a nagyot mondóknak, a nagy zöldeknek, és „újoncként”, sajnos az ebből fakadó ismeret hiányában olyanokra szavaztak, akik már többször kísérletet tettek falunk erőforrásainak saját céljaikra való átirányítására… Mi már megéltük kétszer is, most sajnos harmadszor is a 2097 Egyesülethez köthető, egykor szintén frissen betelepült városiak hatalomátvételét és azt, hogy kormányzásuk „jótékony” hatása hosszú évekre visszarepítette falunkat a múltba. Sajnos nem az egykori sváb időkig, mikor még köszöntek egymásnak az emberek, rendben tartották portájukat, s az előttük lévő járdát, útszakaszt. Akkoriban épült fel önmagától az a közösség, amely helyett (!?) új közösséget szándékoznak építeni a nagy megkéredzők az Ő megkérdezésük nélkül… Akkoriban jó közösség volt itt. Csak be kellene menni a Tájházba, ott még láthatók a nyomai. Nem csak fényezni kéne magukat egy-egy sváb családdal készített interjúval a saját propaganda lapjukban, hanem igazából kellene tisztelni a múltat, ahhoz, hogy mindenkire számítani lehessen nem csak a faültetésben, árokásásban, hanem jelenünk vállalható múlttá válásának alakításában is.

Boldog, EREDMÉNYEKBEN gazdag újesztendőt kívánunk!

ÖPE