Tűz van Babám!

Tűz van Babám!

Sokszor köszöntöttem ezzel a vicces szólással Tibi bácsit. Nevetett is rajta! Persze, jól ismerte azt a filmet, amelynek ez volt a címe. Komlós Tibor, egykori pilisborosjenői tűzoltóparancsnok ma már odaátról mosolyog ránk. Tegnap, 2020. május 30-án elhunyt. Jó ember volt! Isten nyugosztalja!

Emlékezzünk rá most egy 2017. április 8-án készült interjúval, melyen Heves László az ÖTE elnöke is jelen volt.

Komlós Tibor- A háború után,  45-ben nem jöttek haza a frontról az itteni tűzoltók.  Sokan elestek. Kevesen maradtunk itthon férfiak. Nem volt,  aki használni tudta a tűzoltó eszközöket.  Volt  ugyan egy két lelkes ember, aki próbálkozott. Néha, hétvégén én is néztem Őket, ahogy gyakoroltak, de nem nagyon ment nekik. Aztán 1945 végén volt egy tűzeset a faluban. Nem nagy, csak egy boglya égett. Szaladtak oltani.  Nagy baj volt mert nem jött víz a tartályból, mivel nem tudták, hogyan kell kinyitni. Szóltak nekem, hogy gyere Te mindig itt voltál, segíts! Nagy nehezen sikerült eloltanunk a tüzet. Ezután a taglétszám bővítéséért elindult a “toborzás”.  Ekkor szóltak nekem is, hogy álljak közéjük, legyek én is tűzoltó. Hát így kezdődött.

Nem sokkal ezután jött a kitelepítés. Sok tagunkat kitelepítették. Szinte újra kellett kezdeni az egészet.

’47-ben jött egy levél Szentendréről, hogy az önkéntes tűzoltóknak indítanak egy képzést. Ott sokat tanultam a tűzoltásról. Volt egy régi Csepel autójuk. Azon gyakoroltunk. Azt sem tudtuk, hogy mi az a “hérólabda”. Ezt is megtanították nekünk. Mutatták a tömlőtekerés mikéntjét is.

Ekkor már voltunk egy páran. Ezek közül egyik sem él már. Metzler Bernáth, Geyer Rudi, Koller Sanyi is tagjai voltak az akkori csapatnak. Sokat gyakoroltunk. Ennek meg lett a gyümölcse, mikor ’48-ban először mentünk versenyre, Pomázra.  Elsők lehettünk volna, ha egy ürömi lakos, aki megyei elöljáró volt nem vétózta volna meg ezt azzal az indokkal, hogy nem szereltünk sugárcsövet a csőre ! Hiába mondtuk, hogy nincs sugárcsövünk! Persze, ez csak kifogás volt, de nem nyerhettük meg a versenyt. Hazafelé folyik a víz! Van egy ilyen mondás!

Utána minden évben voltunk már versenyen. Ott mindenféle feladatot, próbát kellett kiállni.
Egyre többen csatlakoztak hozzánk, sok lelkes fiatal. Tetszett nekik az, amit csináltunk. Egyik barát hozta a másikat közénk. A végén már nem heten, hanem tízen, tizenketten voltunk. Az 50-es évektől már két csapattal tudtunk indulni a tűzoltóversenyeken.  Sok család, a Dürr, a Dömény, a Baráti  is részt vett a munkánkban. Egyre csak fejlesztettük magunkat. Kaptunk mindenféle könyvet, amit Etuska néni sokszorosított nekünk, hogy mindenkinek jusson. Elméleti kérdésekben is jók voltunk.  A korpontok is jók voltak. Elég sok versenyre mentünk.

Aztán jött a közösködés, a közös tűzoltóság ürömi ötlete. Erre, az első versenyünk tapasztalatai alapján nemet mondtam. Jeleztem, hogy vagy borosjenői lesz a tűzoltóság, vagy nem lesz! Lehet külön ürömi tűzoltóság, de közös nem lesz! – mondtam. Közös lónak turos a háta!

Windisch L. – Ürömben azóta sincs tűzoltóság?

Heves L. – Nincs, de a zászlójuk az megvan. Itt van a Tűzoltószertárban már hosszú évek óta…

Komlós T.- Aztán végül is külön maradtunk. A Te apád is tag volt Heves Laci. ( elnökként. a szerk.)

Nagyon sok verseny nyertünk. Elterjesztették, hogy csalunk. Persze nem csaltunk, hanem nagyon sokat gyakoroltunk. Többet, mint mások. Tanítottam az újakat, mutattam a fogásokat, hogy hogyan kell ezt-azt csinálni. Mindig jöttek újak, akiket csábított ez a nagy csapatszellem, a versenyek, a kihívások.

WL- Volt valamiféle képzés?

Minden hónapban mentünk továbbképzésre. Magam is háromszor voltam parancsnoki továbbképzésen. A legtöbbet Vácon voltunk. Két hétig tartott. Ott ebédeltünk a váci börtönben. Úgyhogy “voltam” börtönben! Persze a kapott ismereteket tovább kellett adnunk a “gyerekeknek”.

Sokat foglalkoztam velük! Szerettem tanítani őket.  Minden évben mentünk együtt kirándulni. A Busznál dolgoztam már és kértem autóbuszt. Ezért keveset kellett fizetnünk. Azzal utaztunk ide-oda.

Amit versenyen nyertünk pénzjutalmat, azt ilyen kirándulásokra költöttük el. Mentünk Balatonra, máshová. Jöttek egész családok is.

Később fentről jött: legyen Ifjúgárda csapat is! Ezután már volt úttörő, ifjúgárda és két felnőtt csapatunk. Négy csapatunk volt. Az egyik versenyen -Pátyon- ki volt írva, hogy, aki a legjobban szereplő község kap egy ZSUK tűzoltó kocsit. Mind a négy csapatom első lett!

WL:  – Mikor kapták az első igazi kocsit?

Komlós T- Az évszámokkal vagyok bajban!

Heves L- Ez a ZSUK, olyan 70-72 tájékán…

Komlós T- Inkább 77-ben nyertük meg.

Heves L.  – a ZSUK előtt nem volt kocsi, ugye?

Komlós T- Semmi. Csak a kézi oltó kocsi.

Na, akkor már közös község volt. Ürömöt és Pilisborosjenőt egyesítették. Akkor vettünk éppen egyenruhát magunknak.  Tizennégy ruhát.  Hetet ide, hetet oda. Akkor nem tudtam kosztani őket. Ott hagytam a közös szertárban, ami ott volt a két falu között, ahol most az Omnimvest épülete áll. Reggel mentem a ruhákért. Nem voltak sehol!  Talán csak három maradt.

WL- Ellopták?

Komlós T- Nem! Az Ürömiek vitték el! Jól össze is vesztem velük!

Még jó, hogy a ZSUK kocsit mi kaptuk!

Volt Pesten egy parancsnok. Kertésznek hívták. Éppen dolgoztam. A buszhoz jött oda. Tibi – mondta, megkaptátok a kocsit!  Mikor tudtok érte jönni?  Már küldtünk papírt, értesítést róla. Nem kaptunk semmit! – mondtam. Hogyhogy?- kérdezte-  már régen kiküldtük nektek! Már az Ürömiek megszervezték, hogy mennek a mi kocsinkért. Átmentem Ürömre. Mondtam nekik: borosjenő nyerte a kocsit, nem Ti! Tessék odaadni! Így nem sikerült nekik kijátszaniuk minket. Ekkor nem volt borosjenőn szertárunk. Ezért nem tudtam odavinni a kocsit. Ekkor kénytelenek voltunk Ürömre vinni, de mikor megépült a közös szertár, akkor ott helyeztük el. Mikor épült a közös szertár megbeszéltük az Ürömiekkel, hogy az alap egyik felét mi, a másikat ők ássák ki. Nekik könnyű volt, mert az ürömi kőfaragó vállalatnál dolgoztak, tudtak markolót szerezni, mi meg kénytelenek voltunk kézzel kiásni a ránk jutó területet. Ők ittak a Üröm pénzéből mi meg az enyémből… Annyit vvoltam a tűzoltókkal ez idő tájt, hogy az asszony mondta, hogy miért nem költözök oda!

Sajnos mindig problémám volt az akkori Ürömiekkel! Egyszer voltunk egy versenyen Nagykőrösön.  Volt egy pár csapatunk. Egy iskola, egy közös ürömi – borosjenői közös, és mégy egy ürömi fiatal csapat indult a versenyen. De én tanítottam mindegyik csapatot! A díjkiosztó ünnepség előtt be kellett menni az irodába, mivel mind a három csapat egyformán szerepelt. Mivel a felnőtt csapat éppen akkor versenyzett, megkértem az ürömi kollégámat, hogy intézze a dolgot. Mikor kijött mondta, hogy Kusnyár lerendezte: Üröm az első Borosjenő a második.  Eltéptem az oklevelet… Legalább annyi becsület lett volna bennük, hogy a közös csapatot hozták volna ki győztesnek! Persze a gyerekek is zúgolódtak!  Aztán végül is három első helyet adtak ki! Sose felejtem el! Azt itt nyert pénzdíjból is kirándulni mentünk.

Egyszer Körösre mentünk. Ez megyei verseny volt. De jött a levél, hogy egy héttel előrébb hozták a versenyt. Az Ürömiek nem szóltak… Hétfőn tudtuk meg, hogy lezajlott a verseny. Kiderült, hogy Kusnyár vette át az értesítőt. Tudták, hogy megint elsők lettünk volna. Azért játszottak ki minket, hogy egyszer ők is nyerhessenek. Szóval ilyenek is történtek akkoriban.

Kérdés WL: – Tibi Bácsi! Mikor szűntek meg ezek a rossz értelembe vett rivalizálások?

Ezek csak akkor szűntek meg, amikor a két falu szétment.

WL. – utána nem nagyon forszírozták ők egy önálló tűzoltó egyesület létrehozását! Ugye?

Nem hát! De a kocsit, amit mi nyertünk azért el akarták adni! Beszóltam telefonon a tanácsra.  elmondtam, hogy csak tűzoltóság kaphatja a kocsit és az is mi, borosjenőiek leszünk, mert mi nyertük!

WL- és ekkor került oda a szertár a Művelődési Ház mellé?

Komlós T- Nem, a legelső szertárunk a buszvégállomásnál volt. A második volt a Művelődési Háznál.

Még egy adalék az ürömi kapcsolathoz: a kézi fecskendőnket sikerült eladniuk… Láttam valakinél a kerekeit. Mondták, hogy a Kusnyártól vették.

WL: Persze, azért Tibi Bácsiék Ürömben is oltották a tüzet?!

Persze voltak ott is tűzesetek! Ilyenkor félre tettük a sértéseket…

A szétváláskor Üröm akart mindent vinni! Kérdezték, hogy miért zavar ez Téged, mikor Ürömben laksz. Akkor- családi okból – már egy ideje Ürömben laktam. A szívem borosjenői és ott is marad! – mondtam. Soha nem leszek ürömi! Most is Pilisborosjenőn vagyok állandóra bejelentve.

Na, elég sok bajom volt az akkori közösködéssel… Mikor szétmentünk még a saját zászlójukkal sem foglalkoztak. Volt ott még egy fecskendő a régi szertárban. Felvittük borosjenőre.

Egyszer csak megkaptuk az önkormányzattól azt a raktárt, ott a Művelődési Háznál. Ki kellett törni egy ajtót, hogy be tudjak állni a kocsival.

Ez időben voltunk egy gödöllői versenyen, ahol mondták, hogy van egy felújított TÜ-1-es kocsijuk. Nem tudják hová tenni, mert nincs garázsuk. Kérdezték, hogy nem akarunk-e cserélni? Megnéztem. Elég jó állapotban volt.  Buszos lévén ismertem a motorjának a trükkjeit, ezért sikerült beindítanom.  Mondtam, hogy elvisszük. Otthagytuk a Zsukot cserébe a Csepelért. Elég sokáig volt ez akkor nálunk. Volt még egy régi mozdony fecskendőnk. Elég rossz állapotban volt. Jöttek egyszer az osztrák kollégák.  A parancsnok meglátta és kérte, hogy adjuk neki. Odaadom, csak add nekem azt a kocsit cserébe, amit a múltkori látogatáson láttam nálatok!- mondtam. Mondta, hogy hozd ki és odaadom azt a kocsit! Ez szombaton volt. Utánfutóra raktuk rá. Minden darabja meg volt. Hétfőn kivittük a pumpát hozzájuk. Addigra minden papírt elintéztek az osztrákok . Az ottani főtéren kipróbáltuk. Itt történt egy érdekes esemény. Egy útszűkülethez értünk, ahol nem lassítottam, mivel tudtam, hogy elférek a szemből jövő autóval együtt, de az azt vezető sofőr nem volt ilyen rutinos s nagyon megijedt, hogy baj lesz. Persze nem történt semmi baj!  Hazahoztuk a csere kocsit St. Lambrechből.

WL.:  az a kapcsolat még ma is meg van!

Komlós T- Persze!

WL. Meg van még ma is az a kocsi? Az a régi csőrős az! Ugye?

Heves: Igen!

Komlós T- később hallottam, hogy a St Fillipiniek is “szabadulnának” egy kocsitól. Ha jól emlékszem 10 ezer schillingért akartak megválni tőle. Ez jelképes ár volt! Kifizettük és elhoztuk azt a kocsit is.

Volt egy másik kapcsolatunk is Frankfurt am Main-ban, ez Berlinhez közel van.  Kérdeztük őket, hogy nincs e fölösleges kocsijuk. Milyen kéne?- kérdezték, Hát olyan kisebb, személy. Volt egy Opeljük!  Azt mondtam, ha lehozzátok St.  Lambrechtbe átvesszük! Lehozták! Az fele út, meg úgyis mentünk vendégségbe oda, úgyhogy onnan hoztuk haza az Opelt. Sajnos hazafelé leszakadt az egyik dugattyúja. aA határig elhozták a kinti kollégák, utána mi hazahúztuk. Itthon beszéltem Debreceni Gyulával, aki értett ezekhez a dolgokhoz. Szétszedtük darabokra, bevittük a motort a Hévizi úti motor szervizbe,  ahol nagyon szépen, szakszerűen megjavították. 200 ezer forint volt a motor javítása Ekkor  jött az ötlet, hogy egy másik kocsit adjunk el.  Pont ennyiért sikerült megválnunk tőle Nagykovácsiban. Most is meg van nekik. A másik Opelt Mezőfalváról vették meg. Azt mondták, hogy nagyon jól ment és akkor is meg volt nekik. Régebben azzal voltunk kint temetésen is Ausztriában.

A TÜ-1-est Pilicsabának adtuk el. Abból tettük alkalmassá az új, a Művelődési Ház melletti szertárt alkalmassá a nagyobb kocsik befogadására.

Nagyon sokat harcoltam a tűzoltóságért! Lelkem benne volt!

WL:- Hát igen! Egy élet munkája! Végül is hány évig csinálta Tibi Bácsi?         

Komlós T- Nem sokáig, csak hatvan évig! Hivatalosan 46-tól lettem vezető. Még nem voltam parancsnok. Egy hivatásos tűzoltót neveztek ki parancsnoknak. Ez akkor előírás volt. Kovácsnak Sándornak hívták.

Egyszer kórházban voltam, vagy mi és nem mentek gyakorolni a gyerekek. Kérdeztem, hogy miért?  Merthogy 10 forintot kell fizetni az ebédért! Ki mondta ezt nektek?- kérdeztem.  Hát a Kovács Sanyi Bácsi! Hát a pipától nem láttam! Nagyon mérges lettem! Hátha kapunk ebédet, akkor miért kellene fizetni érte?  Szó szót követett, a lényeg:  ezért leváltották a Sanyit! Ekkor kérdezték, hogy elvállalom-e?  Mondtam, hogy úgyis én csinálok mindent, hát elvállalom!

WL- és azóta is, egészen 2006-ig! Akkor lett a Kucsera László?

Heves L- Nem, a Kucsera az elnök volt!

WL- Ja? Akkor lett az unokája a kis Komlós Tibi a parancsnok, ugye?

Komlós T- Igen!

Szép volt ez a hivatás, bár sok lemondással járt, de sok-sok más módon nem megszerezhető élményben volt részem.

WL- Tibi Bácsi! Milyen volt a kapcsolata a mindenkori önkormányzattal? Támogatták a munkáját?

Komlós T- Soha nem volt problémám velük. Amikor a közös tanács volt, még Visontai idején sem nagyon. Emlékszem, egyszer busszal jött hazafelé Pestről és beszélgettünk.  Mondtam neki, hogy nem szeretem, ha beleszólnak a munkámba.  Az nem megy, hogy én foglalkozok a tűzoltókkal és közben más dirigál nekik.  Minden gondom megosztottam vele és attól kezdve barátok voltunk!

Igazából mindenkivel jóban voltam. A városi tűzoltóság vezetőivel is, mondhatni, baráti viszonyban voltam. Ez nagyon sokat számított.

Amikor Küller János a mostani polgármesterünk lett a falu vezetője felvetette egy új szertár építését oda, ahol ma is áll. Ekkor volt ugye a “hét vezér” időszaka …

WL- Ők mennyire támogatták a tűzoltóságot?

Komlós T- Hát, semennyire! Nagyon nem akarták adni a telket. Pláne nem hosszú időre. De a Kucsera László, az akkori elnök jól ismerte a paragrafusokat, kikötöttük, hogy minimum huszonöt évre adják a telket.

Mondtam nekik, hogy én még mindig parancsnok leszek, maguk meg már sehol sem lesznek! Fel voltak háborodva, hogy milyen jogon mondok ilyeneket. Mondtam, hogy azért, mert ahogy maguk gazdálkodnak az nem helyénvaló. Reggel elmennek itthonról, este hazajönnek! Nem tudnakl semmit a faluról! Mentek már egyszer is végig a falun?

Amikor még tanácselnök volt itt azt sem érdekelte a falunk. Reggel jött, bement az irodába, aztán este meg hazament. Amikor a Szegedi meg a Küller csinálta, akkor volt falu.

Heves L- Tibi Bácsi, és voltak nagy tüzek is?

Komlós T- Nem mondhatnám. Figyeltünk, hogy ne legyen! Ürömben több volt!  Mi borosjenőn figyelőszolgálatot tartottunk olyan időszakban, amikor nagyobb volt a tűzveszély. A templomtoronyban mindig volt valaki, aki jelezte, ha füstöt látott. Ilyenkor félreverték a harangot. Ezzel jelezték, hogy baj van. Jártuk a falut, a határt. Ellenőriztük a szalmakazlakat. Nem volt szabad közel rakni a házakhoz. Ahol a cséplőgép dolgozott ott 400 liter víznek kellett lennie oltásra. Persze ennek nem örültek a parasztok, amikor menetek  a tűzoltó gyerekek vizsgálni, de nem volt mese, vigyázni kellet rájuk. A padlásokat is meg kellett néznünk, hogy mit tárolnak ott.  Mikor új ház épült a faluban nekünk kellett menni ellenőrizni. Ma már a hivatásosok csinálják ezt.

Egyszer voltam egy ellenőrzésen. Valami tetőt javítottak. Szóltam nekik, hogy vigyázzanak, mert a kéményt nem szabad beleépíteni a gerendákba! Nem hallgattak rám, úgy hagyták… Persze később kigyulladt! Pont ott, ahol mondtam, hogy baj lesz vele.  Később hoztak egy olyen rendeletet, hogy minimum 20 cm-re kell, hogy legyen a gerenda a kéménytől. Inkább erdőtüzek voltak falunkban. A háztűz nem volt gyakori.

WL- Voltak rejtélyes esetek is, amikor nem volt magyarázat a tűz keletkezésére? Magyarán gyújtogatás volt?

Komlós T- Sok olyan volt, hogy egyik telekről a gyomok égetésére gyújtott tűz átterjedt a másik telekre. Persze az ott lévő bódé is leégett. Voltunk máshol is oltani. Besegítettünk a városi tűzoltóknak.

WL – Hogy ment akkor a riasztás? Ma már könnyen, mobilon, de akkor?

Komlós T- abban az időkben, mikor nem volt még telefon a faluban a templom harangjával jelezték a tüzet.

Aztán később jöttek a “csipogók”. Később a CB rádió. Aztán később már a kocsikba is be volt szerelve URH rádió. Mindig jobb és jobb lett a felszereltségünk. Már azt mondtam, hogy túl modern minden! Ez már öreg embernek nem való!  Jöjjenek a fiatalok! Addig maradtam még, amíg a mostani szertár elkészült. Ez sem volt egyszerű. Nem egy, hanem több tulajdonosa volt a teleknek. Mindenkihez személyesen el kellett menni, hogy adják oda a telket a tűzoltóságnak. Az volt ráírva a papírra, hogy csak a tűzoltóság részére adják át a területet. Nem az önkormányzatnak. Amikor vittem az aláírt papírokat, akkor jöttek a “hetek”, hogy nem csak rövid időre adják. Ők, akiknek semmi köze nem volt a telekhez? A végén huszonöt év lett. Ez azóta már meg lett hosszabbítva ugyanennyivel. Persze óvatos voltam, hogy nehogy az legyen, hogy felépítjük az új szertárt, aztán egyszer csak kiraknak onnan minket. Mi lett volna az épülettel?

WL – Úgy 2010 körül történt a hosszabbítás ugye?

Heves L- Egy kicsit előbb!

Komlós T- Emlékszem, még a Kucsera volt az elnök, egyszer jött valaki, hogy valami műhelyt akart csinálni a Bécsi úton valahol,m de nem kaptak engedélyt, ezért eladnák a szerkezetet. Két millió forintot kért volna érte. Mondtam, hogy nincs ennyink. A végén egy millióért megvettük. Ez adja a mai szertár vázát. Akkor kezdődött, hogy hová? Akkor jött a képbe a mostani terület. Jó nagy munka volt. Sok föld kijött az emelkedő terep miatt. Aztán mindig lassan egy kicsit előrehaladva, de csak felépült. Egyszer csak zárni is tudtuk az épületet. Persze ehhez ajtókat kellett vennünk. Ajánlatott tettem az akkori polgármesternek, hogy lebontjuk a régi szertárt, de vegyen az önkormányzat ajtókat a szertárra. Megegyeztünk. Azóta vannak ajtók a szertáron!

WL- Hogyan tudták lebontani az épületet?

Komlós T- A Trunktól kaptunk konténereket, gépeket, , kocsikat, így gyorsan ment a munka. Szombaton reggel nekiálltunk bontani. Vasárnap déltájban le volt bontva az épület! Olga főzött egy nagy kondér gulyáslevest.  Olyan jól sikerült a leves, hogy kérdezték a fiúk, hogy nem kell mást lebontani? Egy ilyen levesért még arra is hajlandók lennének. Ezúttal is köszönöm Trunk Zsoltnak a bontáshoz nyújtott segítséget!

Ez időtájt vonult vissza a Kucsera Laci az elnökségtől. Ekkor vetődött fel, hogy ki legyen az új elnök. Megkerestük Heves László, Lacit, hogy vállalná-e a feladatot. Hála érte: igent mondott. Azóta ő az elnök. Ő már jóval ezelőtt a felkérés előtt része volt mindennapjainknak. Sokszor fuvarozott minket ide-oda. Még Ausztriába is kivitt minket jó párszor.

WL- És az utódok? Hogyan viszik a dolgokat?

Komlós T- Nagyon örülök! Nagyon szépen dolgoznak. Mindent szépen rendbe raktak. A szívem örül, ha arra járok.

Wéel: – Kulcsa nincsen Tibi Bácsi?

Komlós T- De van! Csak hát tavaly óta nem nagyon tudok odajárni a betegségem miatt. Mikor meghívnak minket egy- egy rendezvényre boldogan megyünk. Szeretem a fiatalokat. Nagyon lelkesek.

WL- Mióta van nyugdíjban Tibi bácsi?

Komlós T- 1983 óta.

WL.- akkor bizonyára több ideje lett a tűzoltók ügyeivel foglalkozni.

Heves L- Akkor is dolgozgatott a Tibi Bácsi. Nálunk is ő rakta a követ a házunknál. Nagyon szép munkát végzett! Sőt több helyen is az ő keze munkáját dicséri egy-egy szépen rakott kőfal, kerítés. Például a Híd utcánál lévő magas kőkerítést is ő készítette.

WL- Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a munka és a tűzoltóság mellet a dalkörnek is oszlopos tagja volt Tibi Bácsi!

Komlós T- Igen! Sikerült beosztanom az időmet mindig. Az volt a szerencsém, hogy minden másnap kellett dolgoznom.

Heves- Még azt szeretném kérdezni, hogy ezek a Filippeni és St Lambrechti, Steinheimi kapcsolatok, hogyan jöttek létre?

Komlós T- Egyszer meghívtuk a steinheimi kollégákat egy rendezvényünkre. Ugye Steinheim Pilisborosjenő testvérközsége. Sokat köszönhetünk Eisele polgármester úrnak, aki akkor volt első embere Steinheimnek és nagyon jóban volt Szegedi Róbert pilisborosjenői polgármesterünkkel. Ezek a kollégák nagyon sok modern eszközt hoztak nekünk. Légzőkészülékeket, csizmákat, sisakokat. Őszinte szívvel támogattak minket.

Egyszer a Német Dalkör meghívására volt itt egy énekkar Klágenfurtból. A cukrászdában beszélgettünk velük, amikor egy hölgy megkérdezte, hogy vannak-e tűzoltók Pilisborosjenőn. Mondták neki, hogy “maga mellett ül a parancsnoka! Beszél is németül”. Ennek nagyon örültek! Elmondta, hogy egy osztrák ismerőse kérte meg, hogy szeretne megismerkedni magyar önkéntes tűzoltókkal találkozni. Lehetne róla szó? Persze, igent mondtam. Megadtam a címemet, elérhetőségemet. Ez egy vasárnapi nap volt. Csütörtökön itt volt a levél. Küldtek egy hivatalos meghívót. Három kocsival mentünk ki Filippenbe. Ott volt egy nagy sátor felállítva. Ott zajlott az ünnepség. Nagy szeretettel fogadtak minket. Akkor mutattak be a st.  lambrechti parancsnoknak is. Francia, német tűzoltók is megvoltak híva. Nagyon nagy találkozó volt! Ezután a St Lambrechtiek is meghívtak minket. Természetesen mi is viszonoztuk mindannyiuk meghívását. Hát, így kezdődött ez a szép partnerkapcsolat.  Később az énekkarunk is kint volt St Lambrechtban. Aranyos történet, hogy az akkori dalkörvezető és felesége haza akart jönni, arra hivatkozva, hogy másnap van az aranylakodalmuk. Nem! Mondták, ezt ma itt is megfogjuk ünnepelni. És úgy is lett! Sajnos az akkori tűzoltóparancsnok nemsokára meghalt. Mi is kimentünk a temetésére.

Egyszer, mikor a St lambrechtiek itt voltak parancsnokuk elmondta, hogy”az hogy mi most itt vagyunk csak is Tibi barátomnak köszönhető! Az ő barátágát nem lehet elfelejteni!” Megmondom őszintén, nagyon jólestek szavai.

Egyszer, mikor St Lambrechtben voltunk a vacsorán egyszer csak felállt az akkori  osztrák parancsnok és azt mondta a jelenlévőknek: most a magyar tűzoltóparancsnok  a saját anyanyelvén kíván szólni! Mindenki meglepődött, amikor németül kezdtem mondandómba. Akkor jöttek rá, hogy nekem német, ahogy én mondom, inkább sváb az anyanyelvem.

WL- Tibi Bácsi! Így a barátságon kívül szakmai kapcsolat is volt? Segítettek azzal, hogy ők hogyan oltanak.

Komlós T- Hát azért a földrajzi távolság, ami köztünk volt nehézzé tette a ezt. De azért felmerült, hogy ők miként dolgoznak tűz esetén. Sőt meg is mutatták nekünk. Egyszer hoztak bemutatónak egy új oltószerkezetet, mely elvonja az oxigént a tűztől! Ezt is megmutatták, hogy miképpen kell vele oltani. Ez egyébként magyar találmány volt és ők már oltottak vele… nekünk még nem volt ilyen.

Heves L- Sajnos a hivatásos tűzoltók a mai napig nem szeretik használni. Nem tudni, hogy miért, pedig nem okoz akkora kárt oltáskor, mint a víz, vagy egyéb oltóanyagok.

Komlós T- Szakmai segítség mellet számtalan eszközt kaptunk a kinti partnereinktől.

Heves L- Ezekben a lovas kocsis időkben be volt osztva, hogy kinek kell oltani?

Komlós T- Úgy volt, hogy minden cséplőgépnél 10 hektó víznek kellett lennie. Volt a szertárnál egy ilyen nagy víztároló és azt mindig odahúztuk, ahol szükség volt rá. Ilyenkor mindig volt egy beosztott tűzoltó a helyszínen, hogyha kell azonnal beavatkozzon. Volt ott egy kézi pumpa is. Szigorúan betartották az előírásokat. A mozdonyfecskendő jobb volt, mint a lovaskocsi, mert erősebb volt a pumpája. Ez nyolc méterre fel tudta szívni a vizet. Szűrőkosarat kell betenni a csatlakozáshoz, hogy ne essen le a vízoszlop. Ebben volt egy szelep, ami nem engedte visszaesni a vizet. Ez fizika. 7 méter 20 centinél visszaesik a víz! Akkor még csavaros tömlők voltak. Később átálltunk a bajonettes csatlakozóra. Ez gyorsabbá tette az oltást.

Szintén egy érdekes történet: Soroksáron búcsú volt. Kivonultak a tűzoltók is.  Az ő tartájukban mosták a krumplit. Egyszer csak egy krumpli beszorult a szelep alá.  Ez persze akkor, derült ki, amikor legközelebb kimentek oltani…  Ebből a baklövésből még egy dal is született.

Heves L- Tibi Bácsi! és a régi, még a 70-es évek előtti időkben milyen tűzbiztonság volt.

Komlós T- Egyszer, tán még az ötvenes években ezer szénakazal égett itt a Gábeliékhez közel. Jöttek a Pestiek is egy Csepellel. Kipörgött a kereke a sárban.  Nem tudott közelebb menni. Rövid volt a tömlő, de nagy nehezen el tudtuk oltani. Az volt az egyik nagy tűz itt.

Heves L- Egyszer, ha jól emlékszem 2001-ben a Teve-sziklánál gyújtotta meg valaki a szalma bálákat. Ugyanakkor fent a Kálváriánál az erdőt is felgyújtották.

Komlós T- Igen! Voltak ilyen szándékos, vagy véletlen tűzesetek is. Volt egy notórius, ha lehet mondani piromániás gyújtogató is, aki Ürömben élt. Sokan tudták, hogy ki az. Egy társaságban mondtam egyszer Ürömben, hogy miért nálunk gyújtogat ez az alak, miért nem Ürömben? Két nap múlva Ürömben volt tűz… Lehet, hogy ott volt az illető?

Egyszer pont itt voltak a Lambrechtiek, mikor tűz volt. Kijöttek velünk. Mondtam nekik, látjátok? ezért kell nekünk a kocsi! Többet használnánk egy év, mint ti húsz alatt, alatt! Náluk nem volt gyújtogató…

Heves L- Amikor az az ezüsthegyi tűz volt, pont ott voltam a hegy lábánál egy barátomnál. Eloltották, de sajnos újragyulladt.

Komlós T- Igen! Betolattunk a szertárba és láttuk, hogy megint füstöl a hegy! Mehettünk ki újra!

WL- Itt is volt a Papi földek mögött egy pár éve egy jó nagy tűz. Jó húsz méter magas lángok voltak. Az is gyújtogatás volt állítólag. Azért ehhez a tűzoltó munkához nagy bátorság, szaktudás kell!

Komlós T- Egyszer beszóltam a városiaknak, hogyha tüzet jelentenek ne gyertek ki, mert ott vagyunk két kocsival, majd mi eloltjuk. Ugyanis akkor irányított égetés volt a Kálváriánál.

WL- Ma már ilyent nem lehetne csinálni! Tibi Bácsi, ha egy mondatot üzenhetne a mai fiatal önkéntes tűzoltóknak, mi lenne az?

Komlós T- Azt, hogy amit önként vállaltak azt sokkal komolyabban vegyék, mint az egyéb, nem vállalt, osztott feladatokat! Ez becsületbeli kérdés!

WL- Ezért van eskü is nem?

Heves L- Az önkénteseknek nincs, csak a hivatásosoknak.

WL- Pedig azért ez egy olyan munka, amit egymásért, a közösségért is végeznek. Ki kell állni a bajban mindenkinek, mindenkiért.

Komlós T- Nekem is azt mondták az elején, hogy “te felelsz a gyerekekért! Úgy tanítsd őket és úgy vigyázz rájuk, hogy ne legyen bajuk!” Voltak olyan esetek, hogy szólnom kellet, ez nem játék, nem kötelező csinálni. Önkéntesek vagytok! Úgy csináljátok! Mindig óvtam őket! Egyiküknek sem lett baja!

Egyszer felvetettem, hogy nem lehetne-e az önkéntes tűzoltókat is biztosítani? Sokuknak volt saját biztosítása, de innentől kezdve lett már hivatalos biztosításuk is, amit nem nekik kellett fizetni.

Heves L- Most is van ilyen.  Az OKF biztosít mindenkit. Most az idén bővítették ki, hogy az otthontól való indulástól a hazaérkezésig tart az érvénye. Eddig úgy volt, hogy a szertártól való indulástól az érkezésig tartott.

Heves L- A felelősségről kérdezném, volt olyan, hogy valakit oltás közben baleset ért?

Komlós T- Tűzoltás közbeni baleset nem volt! Egy balesetről tudok, de az nem a mi tűzoltónk volt. Az a sofőr volt, aki elakadt a sárban a szalmakazlak oltásakor. Egy kéztöréses eset volt, de az nem oltás közben történt. Egy autó bekurblizásakor visszarúgott a motor és az okozta a bajt.

Régebben sok kisebb tűz volt a nyitott kéményes konyhákban. A kéményben gyulladtak meg az éghető anyagok. Ott füstölték a kolbászt. Sokszor meggyulladt a fa, amire akasztották a finomságokat. Ma már nincsenek ilyenek.

Windisch László