Mottó: Ha itt élsz, akkor tudod, hogy mit kell tenned! Ha tudod, minek kérdezed? Ha nem tudod, ne tedd!
Pilisborosjenőnek több százéves, az ezer évhez közelítő történelmi múltja van. Itt is mindig voltak, lesznek fiatalok és öregek. Így megy ez! Születünk, élünk, halunk… Jövünk, megyünk! Most éppen mi VAGYUNK itt. Van, aki itt van, itt lakik, van, aki ITT ÉL! Mi ITT ÉLNI szeretnénk! Ezzel az ÉLÉSSEL vannak itt mostanában problémák…
A mi falunk egyre közelebb kerül a városhoz, pedig nincs lába, nem közlekedik. A városnak sincs lába mégis lopakodva felénk terjeszkedik. Ezáltal a városi problémák is begyűrűznek falunkba, mint régen a világgazdasági nehézségek az országba… A problémákat egyrészt a városias igények felszínre kerülése okozza. Ezek jó része a régóta itt élők, itt született „marad-iak”, a csendért, a nyugalomért betelepültek és a frissen beköltözött városi szintű szórakozási lehetőségeket igénylő LAKÓK életfelfogása közötti különbségből is adódhat.
A helybeliek számára mindig is adottak voltak és elfogadható mederben zajlottak le a falu földrajzi adottságainak (völgyben helyezkedik el, ezért a zajos tevékenységek még zajosabbak) és helyi szokásoknak megfelelő tevékenységek, szórakozási lehetőségek. Bálokat, lakodalmakat legfeljebb, negyedévente rendeztek. A kerti partik ismeretlenek voltak. Ezekkel nem terhelték egymást a lakók. (Vissza is kapták volna a következő héten…) A művelődésiház -egykor kultúrház- dolgozói és a lakosság köréből kikerülő lelkes emberek igyekeztek olyan eseményeket, rendezvényeket szervezni, melyek összehozták a falu lakóit, nem pedig egymás ellen hangolták őket. Persze -valószínűleg- akkor is voltak kisebb nézeteltérések, de ezeken, közös érdekből, túlléptek a felek. A mai helyzet sokkal nehezebb. Sokan csak itt laknak, nem ÉLNEK itt. Kisebb az egymásrautaltság, mint régen. Kevesebben függenek egymástól. Nagyobb lett a részvétlenség a másik problémája iránt.
Sokan nekifutottak már a szórakozási lehetőségek városias színtű helyi megteremtésének. Most éppen az aktuális önkormányzat véli úgy, hogy itt helyben kell szórakoztatni a „népet”, viszont ennek a feltételeit képtelenek megteremteni úgy, hogy a lehető legkisebb legyen az elutasítottsága ezeknek az eseményeknek. Ráadásul az sem segíti az önkormányzat elképzeléseinek megvalósítását, hogy a frissen beköltözött lakók, valamilyen rejtélyes hitből úgy gondolják, hogy csak kerti partik keretében lehet a városban rekedt barátaikat vendégül látni és ezen partik résztvevői pedig úgy vélik, hogy a városban kialakult, beszorult frusztrációikat itt a természet lágy ölén kell világgá kürtölniük, itt kell kiengedniük a gőzt. Ezen rendezvények többsége a helyi csendrendeletbe ütközően zajosak, és általában hajnalig tartanak.
Ezekre jön még az önkormányzat által a baráti, támogatói körnek engedélyezett ilyen, olyan fesztivál, esemény és a régi iskola bérlőjének rendszeres összetartó bulijai. Sorolhatnánk. Ezen rendezvények eddig a faluközpontban vagy a falu közvetlen közelében voltak megtartva. Lassan minden hétvégére jut valami zajos zenés tevékenység. Van, hogy több naposak! Ötvenkét hét van egy évben… Csoda, hogy kezd betelni a pohár egyeseknél?
Úgy néz ki, az önkormányzat is veszi a jelzéseket. Egyik felmérés a másikat éri. A legfrissebb éppen a fiatalokat (?) kérdezi, miképpen képzelik el a helyi szórakozási lehetőségeiket, mire vágynak, mire nem? Persze a válaszok nem sokat érnek, ha az önkormányzatnak már eleve van egy elképzelése a témában és ismét csak támogatókat keres hozzá, mint általában.
Jó lenne egy mindenki számára elfogadható megoldást találni, de ez nem lesz könnyű. Szerintünk ilyen nincs… Volt már disco is faluban. Mi tudjuk mi lett a vége és miért! Egy biztos, ha továbbra is ilyen hangos és gyakori események, rendezvények lesznek a faluban a jövőben, mint eddig, az újabb botrány borítékolva!
Vannak próbálkozások a megoldásra. A House Pikniket (közös megegyezéssel) kitették a Bécsi útra (!), a Szelávi (?) fesztivál valószínűleg nem akkor és nem ott lesz megrendezve, ahol az első, a Levendulás mellett levendulaszedéskor és nem az ürömi rendezvénnyel egyidőben… (Mi szóltunk…) Valószínű, hogy a Tájházban tartott, mára RENDSZERESSÉ vált, oda nem illő rendezvényeket ritkítani kell. Ez utóbbihoz: más dolog egy olyan Tájház mellett élni, amely csak a helyi kisebbség rendezvényeinek ad teret, mondjuk havi szinten, mint egy állandóan kerti partit adó rendezvényközpont mellett. Hozzátesszük, a Tájház az előbbi célra lett megvéve, kialakítva.
Mindig is a szülők döntöttek arról, hogy mit engednek meg gyermekeiknek. Az ő felelősségük olyan tevékenységek ösztönzése, mely fejlődésüket segíti, illetve azon hatások kiszűrése, amelyek veszélyeztetik gyermekük testi-lelki épségét, és hátráltatják az élethez szükséges tapasztalatok megszerzésében. Ezért a fiatalkorúak esetében a szülők megkérdezését is fontosnak tartjuk! Tizennyolc év felett már felnőttnek (nagykorúnak) számít a fiatal. (Ettől persze még nem biztos, hogy felnőtt…) Innentől kezdve -a pozitív-negatív családi, baráti ráhatásokat kivéve- jórészt az egyénen múlik sorsa.
Egy felmérés az igényeket tudja láthatóvá tenni. Azok igényeit, akik részt vesznek a kérdőív kitöltésében. Ezek valószínűleg az igényekkel fellépők (nem biztos, hogy fiatalok…) lesznek. Akiknek nincsenek helyi szórakozási igényeik, azok nem fognak véleményt nyilvánítani. Így mi értelme van (volt?) a felmérésnek? Szerintünk egy szűkkörű, alacsony részvételű vélemény kikérés eredménye nem erőltethet ki felelősségteljes döntést. (Furcsa, hogy 300-as részvételt egy hozzászólásában az önkormányzat sikernek tart…) A kérdőív eredményének folyományáról végül az önkormányzatnak kell döntenie. Ez csak is az ő felelősségük! Többek között azért is, mert nagyívben kihagyták a 2097 Egyesület körein kívül működő, az önkormányzatot valóban ellenőrizni képes, bejegyzett helyi, civil egyesületeket a felmérések készítésében való részvételből, és az eredmények kiértékeléséből…
Zárásként:
Nem csak a hangos rendezvényekkel van probléma. A falu is hangosabb lett, mint régen. A szomszédok kevésbé figyelnek a másik pihenéséhez való jogára, oda-vissza sokesetben. A kerti „medencéket” hangosan használók sem tesznek jót a szomszédságnak!
A július és az augusztus hónap mindig a pihenés, a nyaralás, az utazás hónapja s nem a kérdőívek kitöltésének ideje (volt?). Szerintünk a hangos bulizásokat elutasító vélemények negligálása nem elfogadható! A csendes többség normális szórakozási igényeinek elhanyagolása szintén nem elfogadható! A rendezvények közelfogadtatásának, lebonyolításának felelőssége a szervezőket és a mindenkori önkormányzatot terheli!
A megváltozott szabadidő eltöltési igények sokszínűsége jelzi, tenni kell valamit, de nem feltétlenül szükséges mindenhez itt helyben hozzájutni. Például: a bársonyszékes színházi előadás helye a városi színházban van, a koncerté egy igazi koncertteremben. A zajos könnyűzenei koncerteké egy erre alkalmas intézményben. A sokszor méltatlan körülmények rossz szájízt hagynak a résztvevőkben, fellépőkben. Persze lehet szabadtéri rendezvényeket is tartani, de a maximális hangerőt meg kell állapítani és be kell tartatni! Valahogy úgy, mint a Szigetfesztivál idején szokták.
Nem vagyunk optimisták! Valószínűleg a hideg idő beköszönte után fog csak Bulifalva Nyugifalvává csillapodni.
Jó „megfejtést” kívánunk az önkormányzatnak.
ÖPE