(Anélkül, hogy bárkinek is a pártjára állnánk a vitában, kijelentjük: mi az ÉLET pártján vagyunk. Vele nem vagyunk vitában. Nem vitaindítónak közöljük az alábbi írást!)
Lehetne pro és kontra érveket előhozni, mégsem teszem. Sőt nevezett meg nem nevezettet sem nevezzem meg! Úgyis tudja mindenki, hogy MIRŐL van szó! Tudjuk, mert tapasztaljuk, hogy itt van! Itt van közöttünk és egyre kevesebben vagyunk. Miatta! Barátokat, ismerősöket, rokonokat rabol el tőlünk álnok módon, szörnyű szenvedések közepette. Ne gondold, hogy téged, engem, minket nem fog megtalálni! Akkor is, ha MINDENT megtettél, megtalálhat! De az utóbbi esetben van esélyed túlélni, elkerülni a szenvedést. És szeretteid is meg fogják úszni, ha követik példádat!
Nincs nap, hogy ne jönne hír tragédiáról. Nincs nap, hogy ne kerülne szó RÓLA, ha bárkivel szóba mersz még elegyedni az utcán, vagy telefonon keresed meg, hogy „jól vagy”? Igen MÉG jól vagyunk! Mi még… És aki nem tett meg MINDENT az meddig lesz jól?
Pedig -elvileg- egyszerű a döntés: igen vagy nem. S tán éppen ezért nehéz és nem egyszerű. 50-50 %, hogy jól döntesz vagy sem. De ebben az esetben az 50 % az pont ötvennel több, mint a nulla! És az ötvenből száz lesz, lehet. ÉLNI FOGSZ!
Tulajdonképpen arról döntesz, hogy élsz vagy halhatsz. Így már nem is olyan kevés az az 50 százalék az igenre, hidd el!
Hogy mit mondasz? Jó értem az érveid! Én nem sorolom tovább az enyémeket. Megkíméllek! Én szóltam!
(Egy kedves, mosolygós ismerősöm, barátom, váratlan, értelmetlen, elkerülhető halála késztetett fentiek közlésére.)