Vers

DÖBBENET

Először
döbbenten, lemerevedve
hallgatod a hírt,
igaz lenne, hogy a Turult
a munkácsi várból
méltatlanul megint eltávolították
és helyére más szobor kerül?

Torkodon akad a szó,
mintha fojtogatnának.

Szemed kimered,
de, könny belőle nem ered.
Kezed ujjai remegnek,
de csak erőtlenül
öledbe leereszted.

Aztán
nyelved lassan megered.

Elkeseredett ordítás
szabadul fel a torkodból,
a házad fala szinte beleremeg.

Könnycsatornáid
is végre árasztják
a könnyeket,
s a szíved meg közben
majd meghasad.

Kezeid, az eddig
elgémberedett ujjak
egyszer csak tehetetlenül
ökölbe szorulnak
és míg káromkodva,
irtó haraggal
szívedben az ég felé emeled
egy belső hang megszólít:

„Ne tedd és
ekkor elszégyelled
magad”.

Lélekben
most ott vagy Kárpátalján,
eszedbe jutnak honfoglaló őseid
a távoli és közelmúlt
tragédiái, veszteségei
és önkéntelenül egyszer csak
imára kulcsolod kezed.

Kárpátaljáért és a
magyarságért imádkozol
és mint mindig most is
halkan elsuttogod:

„Istenem legyen meg
a Te akaratod!”

Kelt 2022. október 14-én, írta Gönczy Zsuzsánna Anna