A turulmadár,
ősi totem állatunk jelent meg
lelki szemeim előtt.
Egyszer csak előttem termett.
Még most is látom,
szinte beleremegek!
Kitárta előttem hatalmas szárnyait
és több mint ezer évvel
a honfoglalást követően
mintha csak üzent volna
háborgó, kétségekkel,
bizonytalansággal teli lelkemnek:
Ne félj míg a világ világ lesz
Magyarország nem veszhet el!
Hiába állítják még ma is
a rossz nyelvek, hogy Árpád
és törzsei pogány barbárok voltak,
lelkükben ők az Isten
irányította sorsban hittek,
és nem öntelt hódítóként léptek
Pannónia földjére.
Ők rokoni örökség jogán
vették birtokba Pannóniát!
Őseinket mi soha meg
nem tagadjuk mi, Attila hun király
ivadékai vagyunk,
de büszkén vállaljuk a
szkíta-avar eredetű
Álmost és az Árpád nemzettséget
kik fajrokonai Attilának!.
A magyar élettér meg lett csonkítva,
keresztény hitünket is naponta
meg kell védeni.
Isten, család, haza
ma már nem minden magyar mottója,
azért is naponta ki kell
állni, meg kell küzdeni!!!
De bárhol is éljen ma
magyar e világon, tudnia kell,
hogy MI egy nemzet vagyunk
és a VÁNDORT is
a haza mindig hazavárja!
Kevés ilyen különleges nemzet
él ma a világon, nyelvünk senkiéhez
sem hasonlítható, nemzettudatunk
meg példaként szolgál ma
más nemzetek előtt.
Keresztény hitünkhöz is
körömszakadtáig ragaszkodunk.
Mi különösen erős nemzet vagyunk!
Lelki szemeimmel
ismét látom a honfoglalást
jelképező turulmadarat,
ahogy védő szárnyaival átöleli
kis Magyarországot,
karmai közt Attila kardjával,
mintegy megnyugtatva
a magyarságot is szerte a világon
és figyelmeztetve a gonosz hatalmakat:
“El a kezekkel a magyar emberektől,
el a kezekkel Magyarországtól.”
Írta: Gönczy Zsuzsánna Anna
Kelt 2023. július 13-án