A jászol …
E decemberi téli napon
itt a Nagy-Kevély tövében
a falucska utcái
már jóformán üresek.
Alig lézeng pár ember,
a kémények a házakon
lustán füstölögnek.
Az emberek Karácsonyra készülődnek!
A falu környéki erdőkben
a fák már lehullatták leveleiket,
de a fenyőfák büszkén zöldellnek,
ontják magukból a friss fenyőillatot.
Az erdő csendjét,
itt-ott csak egy-egy madár
vidám csicsergése bontja meg.
Elszomorít, hogy
nem havazik, nem lesz fehér
a Karácsony, mint gyermekkoromban
ott a Kárpátokban!
Karácsonyra mindig
leesett az első hó, volt is nagy öröm,
szánkózás, hógolyózás!
Most is érzem kezemben a puha havat.
A képzelet nagy erő,
most is látom magam előtt,
ahogy ott kacagott ránk a ház udvarán
a sárgarépa orrú Hó Apó!
Karácsony közeledtével
mindenkinek jól esik
régi szép emlékeket felidézni
hát én is most ezt teszem.
Az első karácsonyfámra
emlékezem ott Técsőn
a drága Nereszen alatt.
Nagypaládon meg, magam
előtt látom, ahogy Édesapám Szenteste
a szószéken állva Isten igéjét hirdeti,
majd ahogy kicsi házunkat
betölti a sok paládi kántáló férfi
csodálatos karácsonyi dala.
Közben beesteledett,
az ég tele van csillagokkal,
hideg szél borzolja tujafáim levelét,
jól esik a meleg szobából
nézni, ahogy a hold az
ablakomon betekint.
A nappalok egyre rövidebbek.
hamar besötétedik,
nem szeretem a sötétséget
az álmatlan nyugtalan éjszakákat
várom, hogy a napok hosszabbak
legyenek, a világosság elűzi
sötét gondolataimat,
melyek olykor megszállnak.
Karácsonyt várom,
a fenyőfám is díszítésre vár.
A karácsonyi IGAZ MESÉT,
hogy Jézus megszületett
Édesanyámtól hallottam először
s a történet azóta sem változott
csak mi nem várjuk Jézust
mindig JÓL
Az ELSŐ KARÁCSONY
óta sok bennünk
a bizonytalanság, a kishitűség, kétely.
A hit útja göröngyös,
épp elkezdünk rajta járni,
majd újra meg újra letérünk,
más útra keveredünk.
Pedig lelkünk mélyén valamennyien
a stabilitást keressük!
Sokszor botlik meg
az ember élete során,
aztán egyre biztosabban megy előre
hisz tudja, hogy a Teremtő által
számára kijelölt út végén
dicséret vár reá!
Az ünnepi szokások évek
során változnak,
csak egy dolog örök
szerte a világon
Jézus bebocsájtásra vár
vajon elkészítettük e a jászolt
magunkban?
Az adventi készülődés
jót tett a szíveknek
és ha Karácsonykor
a szívek Krisztus számára is nyitottak,
ha meghalljuk a kegyelem hangját
az ige által, akkor
az ünnep Istentől is áldott lesz.
De jó lenne
ha Karácsony misztériuma,
a nagy titok,
sok- sok embert megérintene.
hát készüljünk örömmel az ünnepre
és ne szégyelljük könnyeinket
ha a Karácsonyfa alatt
elhunyt szeretteinkre
szomorkodó, magányos
beteg barátainkra, embertársainkra gondolunk!
Ezekkel a gondolatokkal
búcsúzva, most tollamat leteszem.
Kívánom, hogy megújult
szívvel álljunk a Karácsonyfa alá
hogy énekelhessük a zsoltárt:
Krisztus Urunknak áldott születésen
angyali verset mondjunk szent ünnepén…
Kelt 2021.december 23-án, írta: Gönczy Zsuzsánna Anna