Az új év, nem csak egy új év,
hanem egy új évtized kezdetét is jelenti,
tele bizonytalansággal, titkokkal,
új feladatokkal.
Ahogy ma tollat ragadtam,
vészjósló gondolatok zakatoltak az agyamban,
nem tudtam elűzni azokat,
papírra kívánkoztak.
Csupa aggasztó kérdés motoszkál a fejemben
vajon mit tartogat számunkra az új év,
lesz-e elég erőnk ellenállni a
ránk leselkedő kísértéseknek,
megbirkózunk-e az új feladatokkal?
Vajon a világ útvesztőiben,
gyermekeink, unokáink képesek lesznek-e
megtalálni a számukra megfelelő utat,
hisz az internet és a virtuális világ
egyre veszélyesebb utakra
csábítja őket!
Fájdalommal kell beismernünk,
hogy félelemből, vagy nemtörődömségből
elmulasztottuk a legfontosabbat,
gyerekeinket, unokáinkat haza szeretetre,
Isten hitre nevelni, nem tudatosítottuk bennük
Trianont,
hogy ők egy ősi, több ezer éves
múlttal rendelkező nemzet tagjai.
Csak reménykedhetünk abban,
hogy még nem késő és
meghallják áldott őseink kétségbeesett üzenetét,
hogy szenvedett e nép már eleget
most a stafétabotot nekik kell átvenni
és az eddigi vívmányainkat megvédeni!
Ahogy így elmélkedtem,
már a Köves bércen találtam magamat,
most télen a tölgyfalevél borította
szőnyegen haladva, egy-egy
fa alatt a harkály kopácsolását hallgatva,
itt az erdő mélyén ,kis időre megszűnik
számomra a világ és megnyugszom.
A kopár fák között barangolok
időnként letérek az erdő sűrűjébe,
olykor zöld mohapázsiton haladok,
megcsodálom az évezredes kősziklákat,
makkot szedek, mosolyog a lelkem
itt szabad vagyok!
Olykor összerezzenek,
hisz a Köves bércen előfordulnak vadállatok,
láttam is már vaddisznó nyomot,
január a rókák párzási ideje
ilyenkor nagyon nyugtalanok,
remélem, hogy utam során
semmilyen vadállatba nem botlok.
Lassan sötétedik,
a nap, a kopár fák között
bevilágítja utamat, az erdő mellett
„nincs neve” zöld növénnyel borított mező fogad,
csak úgy csillog a jéggel borított hó alatt.
Egy hosszú erdei séta után
örömteli érzéssel battyogok haza
reménykedem a jövő nemzedékben,
rá fognak jönni arra,
hogy az ő feladatuk a hazát megvédeni,
hagyományainkat megőrizni,
a magyar élet, a magyar sors fonalát
tovább fonni!
Kelt 2020.január 8-án, írta Gönczy Zsuzsánna Anna