A temető, a hegyoldalban
ma csodálatos látvány volt,
a verőfényes napsütésben
a nap sugaraival átölelve,
a sírokon a szivárvány
színeiben tündöklő virágokkal.
A sírok szolidan őrzik
az elhunytak örök álmait,
a temető egy nyitott könyvre
emlékeztet, melyben
egy külön lap minden sír.
Ahogy a lenge szellő
a könyv lapjait lapozgatja
a könyv tapintatosan, de
drámai élményben részesíti
az idegen látogatót.
A sok síremlék, most
mintha megelevenedne,
hol egy térdelő, fejét
lehajtó női szobor ébreszt
különös érzést, hol meg
egy faragott virágcsokor.
A sírok között
haladva a látogató
szinte szeméremsértőnek tartja,
hogy akaratlanul is beleláthat
a holt lelkek titkaiba.
A síremlékeken
személyre szabott idézetek
olvashatók, van olyan sír
melyen csak az áll: MAMA,
de sok a díszes fejkő
kelyhek, kereszt és kőszobor.
Megrendítő látvány
a temető sarkában, a sírok nélküli,
ég felé emelkedő. egymás mögé
szorosan felállított sok-sok
síremlék, ezek a nyitott könyv
sérült lapjai.
A nyitott könyvbe
idővel új lapok kerülnek,
ami állandó marad
az a temető közepén
felállított egyik feszület,
a megfeszített Jézus Krisztussal.
A temetőben időközben,
a tujafák között még áttörtek
a délutáni nap gyenge sugarai,
már csak egy látogatója
volt a temetőnek,
egy öreg bácsi aki
a ravatalozó mellett ült a lócán
és sirdogálva imádkozott.
Kelt 2019. április 16-án, írta Gönczy Zsuzsánna Anna