Csendre vágyik a szív…
Kell már végre egy kis csend
kell már végre egy kis nyugalom,
hogy az ember újra éledjen
újra félelem nélkül élhessen.
A megfáradt szív dobog tovább
felejteni próbál szüntelen,
de sok volt egyszerre az élmény
mely az utóbbi időkben az emberiségre
nyomásként nehezedett.
Járvány söpört végig a kontinenseken,
félelemben tartva a népeket,
és kimondani is borzasztó
hogy országonként milyen
sok áldozatot követelt.
A napok elvesztették jelentőségüket
egyik nap jött a másik után
az ünnep és hétköznapok összemosódtak,
a bezártság meg már szinte
elviselhetetlenné vált.
Az ember meg csak várt,
hiányzott a család, a gyerekek az unokák,
májusban a lányok hiába várták a májfát
a hívek is az igét csak az éteren
át hallhatták.
Pünkösd ünnepén
ez volt az egyetlen gyógyír
és ha az ember nyitott szívvel
és lélekkel hallgatta az igét
lélekben már feltöltődve várta
a trianoni megemlékezést.
A trianoni
centenáriumra való készülődés
évek óta hergelte az emberek
igazságérzetét, hiába tudták,
hogy Nagy Magyarország rég elveszett
sose lesz már a miénk.
A kedélyek még mindig zaklatottak
még mindig ökölbe szorul a magyar kéz
még most is könnybe lábad a szem
száz év után is TRIANON hallatán.
És végre eljött június 4-e
a várva várt nap
és a magyarok szerte a világon
méltósággal emlékeztek
a századik évforduló alkalmával
Nagy-Magyarország feldarabolására.
Ahogy a honfoglalás emlékére
úgy a trianoni békediktátum
100.évfordulójára is
sok emlékművet állítottak fel.
A legcsodálatosabb alkotás
a sátoraljaújhelyi Szár hegyen épült meg
egy az időtlenséget kifejező
angyal szárnyú, büszke KŐTURUL
emelkedik ott az égbe.
Ott lobog a 100. Magyar Országzászló is
a Szár hegyen már 1934 óta,
és a Trianon okozta fájdalmat
fejezi ki a 14 stációból álló
Magyar Kálvária.
A Turul súlyos nagy szárnyaival
repülésre készen áll, hogy szárnyaival
a magyart ott ahol kell megvédje
de egyúttal figyelmeztet is, hogy
azt soha se feledje, a Teremtő
az ő igazi gondviselője!
A Pünkösdnek és a trianoni
megemlékezésnek immár vége
az emberi szív is kis csendre vágyik
bezárja most ajtaját,
az emberi lélek is végre megnyugszik
és a megélt sok emlék meg
valamelyik bugyrában
örökre helyre talál.
Kelt 2020. június 7-én, írta Gönczy Zsuzsánna Anna