Csendre vágyik a szív…

Csendre vágyik a szív…

Kell már végre egy kis csend

kell már végre egy kis nyugalom,

hogy az ember újra éledjen

újra  félelem nélkül élhessen.

A megfáradt szív dobog tovább

felejteni próbál szüntelen,

de sok volt egyszerre az élmény

mely az utóbbi időkben az emberiségre

nyomásként nehezedett.

Járvány söpört végig a kontinenseken,

félelemben tartva a népeket,

és kimondani is borzasztó

hogy országonként milyen

sok áldozatot követelt.

A napok elvesztették jelentőségüket

 egyik nap jött  a másik után

az ünnep és hétköznapok összemosódtak,

a bezártság meg  már szinte

elviselhetetlenné vált.

Az ember meg csak várt,

 hiányzott a család, a gyerekek az unokák,

májusban a lányok hiába várták a májfát

a hívek is az igét csak az éteren

át hallhatták.

Pünkösd ünnepén

ez volt az egyetlen gyógyír

és ha az ember nyitott szívvel

és lélekkel hallgatta az igét

lélekben már feltöltődve várta

a trianoni megemlékezést.

A trianoni

centenáriumra való készülődés

évek óta hergelte  az emberek

igazságérzetét, hiába tudták,

hogy Nagy Magyarország rég elveszett

sose lesz már a miénk.

A kedélyek még mindig zaklatottak

még mindig ökölbe szorul a magyar kéz

még most is könnybe lábad a szem

száz év után is TRIANON hallatán.

És végre eljött június 4-e

a várva várt nap

és a magyarok szerte a világon

méltósággal emlékeztek

a századik évforduló alkalmával

Nagy-Magyarország feldarabolására.

Ahogy a honfoglalás emlékére

úgy a trianoni békediktátum

100.évfordulójára is

sok emlékművet állítottak fel.

A legcsodálatosabb alkotás

a sátoraljaújhelyi Szár hegyen épült meg

egy az időtlenséget kifejező

angyal szárnyú, büszke KŐTURUL

emelkedik ott az égbe.

Ott  lobog a 100. Magyar Országzászló is

a Szár hegyen már 1934 óta,

 és a Trianon okozta fájdalmat

fejezi ki a 14 stációból álló

 Magyar Kálvária.

A Turul súlyos nagy szárnyaival

repülésre készen áll, hogy szárnyaival

a magyart ott ahol kell megvédje

de egyúttal figyelmeztet is,  hogy

azt soha se feledje, a Teremtő

az ő igazi gondviselője!

A Pünkösdnek és a trianoni

 megemlékezésnek immár vége

az emberi  szív is kis  csendre vágyik

 bezárja most ajtaját,

az emberi lélek is végre megnyugszik

és a megélt sok emlék meg

valamelyik bugyrában

örökre helyre talál.

Kelt 2020. június 7-én, írta Gönczy Zsuzsánna Anna