Hiába zöld a mező, a rét,
hiába borulnak virágba a fák,
hiába van itt a tavasz.
félelem feszíti a lelkemet
belülről aggodalom marcangol.
Hiába hallom lelki füleimmel,
hogy ne félj csak higgy
hiába minden, rá kell jönnöm arra,
hogy én csak egy nyomorult,
kishitű ember vagyok!
Aztán imádkozom és
biztatom magam, hogy
ez, a vírusnak nevezett
felkoronázott szörnyeteg,
ez a kimondatlan halált okozó
nem győzhet az élet felett!
Majd, ahogy telnek a napok
egyre bizakodóbb leszek
imám meghallgattatott
és már másokat én vigasztalok
közben én is új erőre kapok.
Az út melyen eddig
haladtunk, be kell látni,
hogy véget ért,
a tiszta forrást elkerülte,
hagyta magát
megtéveszteni az emberiség !
Ezért aztán nagy árat fizet
hisz népek esnek el,
és ha ez a kálvária véget ér
semmi sem lesz már
úgy mint ezelőtt.
Aki túléli a vírus elleni harcot
két út közül választhat
a tiszta forráshoz vezetőt,
a lelki-szellemi megújulásért
vagy hagyja, hogy a test továbbra
is győzzön a szellem felett.
Az élet szép és élni jó,
a természet is élni akar
a mező a szántásra vár,
a szőlő a venyige metszésre
a kiskert meg a gazdasszonyra.
És lesz újra nyár,
friss gyümölccsel az asztalokon
és lesz újra ősz,
friss kenyér és új borral
és lesz újra tél,
szerető családi körben
a megmaradottakkal.
Egy idő után
a sebek begyógyulnak, de
semmi sem lesz már úgy
mint ezelőtt, de jó lenne,
ha a megpróbált ember számára
a hit, remény és szeretet lenne
további életének a vezérfonala!
Kelt 2020. április 1-jén, írta Gönczy Zsuzsánna Anna